Élet a tánc, lélek a dal

Megjelenés dátuma: 2009. június 25. 04:29
Szerző: Toldi Éva

Litér - Szállj elő zöld ág, zöld levelecske, / Jöjj el, jöjj el bokrostól, bokron maradjon - ez a névadó dalocska , amely a természet megújhodásának népi zsoltára is lehetne akár, valószínűleg több százszor felhangzott már a litéri Zöldág Táncegyüttes műsorán.

A zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, s tavaszköszöntő, téltemető népszokásainkban. Az ötven éve alakult Zöldág is, mint a természet, állandó körforgásban van, minden évben megújul, és minden évben szakadnak le róla szárazabb ágak. 

Jelenleg a táncegyüttesben több mint hetvenen táncolnak. Sok az új hajtás soraikban, 35-en vannak a kicsik (ovisok, 1-2. osztályos általános iskolások). 

Ertl Pálnét, Marika nénit, a nemrég Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Díjjal kitüntetett gyermektáncegyüttes megalakítóját, első vezetőjét, és tanítványát, Pintér Katalint, a mai vezetőt az idei jubileumról faggattam: mit adott számukra a Zöldág? 

- Ötven évre visszatekinteni nagy dolog, millió esemény, arc, gondolat és rengeteg érték, szépség, hangulat, s az emlékek színes zuhataga kavarog bennem, amit a Zöldág idéz számomra.

 

Már fiatal tanítóként azzal az elhatározással indultam a pályán, hogy magyar gyerek nem hagyhatja el úgy az iskolapadot, hogy a magyar nép kultúrájával ne találkozzék. Annak az értékei olyan gazdagok, olyan örökzöldek, olyan emberformálóak, hogy azok nélkül hiányos volna a nevelés. 

A népköltészet, a néphagyomány nemcsak materiális, hanem lelki értelemben is a teremtés koronájának tekinti az embert. 

A mi feladatunk az, hogy ezt az értéket folyamatosan átadjuk a fiataloknak. Erre törekedtem egy életen át. S most, hogy nyugdíjasként visszatekintek, úgy látom, gyönyörű szép volt élni ezért a célért, s az eredménye is megvan. 

Jó érzés megtapasztalni, hogy amint a generációk jönnek egymás után, az anyuka, aki nálunk táncolt, elhozza a gyermekét is hozzánk, mert érzi, hogy itt valami olyat kaphat ő is, amire szüksége lesz az életben. 

Ötven év után annyi öröm van a szívemben, hogy szinte kicsordul. Ha Katira nézek, eszembe jut, hogy a bölcsőjénél is ott voltam, s aztán bekerült a tánccsoportba, s mikor már nyolcadikos lett, s tudtuk, hogy tanítói pályára készül, megbeszéltük, ha visszatér Litérre. 

- Számomra a Zöldág gyermekként eleinte mint közösség jelentett a legtöbbet - kapcsolódik a kérdéshez Kati is. - Eközben úgy megszerettem a táncot, hogy abba sem tudtam volna hagyni. Mikor a képzőt végeztem, előbb Pápán, majd a győri Rába Együttesben táncoltam.

 

A tánc közben csodálatos érzés fogott el mindig, megszűnt a külvilág, maradt a zene, és kapaszkodtam a páromba. Most, hogy a jubileum közeleg, s idézetet kerestem, amit a meghívóra tehetnénk, találtam rá egy ismeretlen szerző mondására, ami szinte pontosan kifejezi, amit én is érzek: Egy élet a tánc, s benne lélek a dal. 

Ezt megéltem, megélem nap mint nap ma is, a néptánc az életem részévé vált. Holnap délután öt órától Veszprémben, a városi művelődési központban jubileumi gálát tartanak. - Hat koreográfiával készülünk - mondják. 

- Fellép a Zöldág jelenlegi együttesének valamennyi tagja, a legkisebbektől a legnagyobbakig. De a 20-30 évesek meg a 30-40 évesek korosztálya (a volt táncosaink) is készül egy meglepetéssel, s fellépnek azok a volt táncosaink is, akik párjukkal ma a megyében tánccsoportokat, együtteseket vezetnek.

 

Ezen kívül meghívtuk testvér együtteseinket a határokon túlról.