S. Sopron. Németül Oedenburg, deákul Sopronium, igen régi s hazánkban egy a legszebb s legnevezetesb királyi városok közől Sopron vármegyében, min Bécstől, mind Pozsonytól 8, Pesthez 28 mfdnyi távolságra. Eredete igen régi s Bonifacius és Ranzanus római gyarmatnak gyanitják. Lazius pedig ugy vélekedik, hogy Sopron nevét nem Sempronius Grachustól vevé, hanem Apronianustól, I. Bálint császár pannoniai kormányzójától. Oedenburgnak németül azért neveztetik, mert N. Károly császár és III. Henrik elpusztitották, s később németekkel ültették be. Hogy itt Sopronnál Scarabantia római város és gyarmat vette kezdetét, sok római régiségek, pénzek, emlékek bizonyitják. Nem kis diszére szolgál Sopronnak az, hogy 8 vagyonos helységnek földesura volt. Jelenleg feje egy egész katonai s polgári kerületnek. (Fényes geographiai szótára.)

Sz. Szemilyuk. Barlang Komárommegye dunántuli részében, a Vértesi hegyek nyugoti oldalában, Szőlős falu határán. Nevét a szemhez hasonlitó közép nyilása külső alakzatától kapta, melly a hegynek majdnem kellő tetején van, s tiszta időben 4–5 mfdre is ellátszik. E barlang belső hosszát irják 30–35 öl hosszunak, 8–10 öl szélesnek, magasságat 2–4 ölnek. Tatárjáráskor menedékhely lehetett, a mennyiben hamvadó csontok s porló koponyák, mellyek egy évtized előtt is találtattak, és talán most is találtatnak, bizonyitják.

E barlangról a vén előidőkből, a közel nép sok rémeset tud mondani. Sok meséje van e honnak! (L. leirása után 1833. Társalkodó, máj. 11., sz. 38.)

T. Tisza, folyó s pedig a négy főfolyó egyike hazánkban. Nevezetessé teszi a gőzhajózás is, 1846-ik május 23-án Csongrádnál jelent meg az első Károly nevü gőzös rajta. Eredete egy az Izza folyammal, mindketten Marmarosszigetet keresztül folyák, s szilajan mennek utjokra. A rege arany szája mondja rólok: hogy midőn Etele sasszárnyai alatt még a hunok birák e földet, a márjámarosi havasok között két vár volt. Az egyiket Tisza, délczeg ifju bajnok, a másikat Izza, bájoló özvegy birá. Tisza egy pásztorleányba volt szerelmes, de annak vetélytársa lett az özvegy, irigység támadt kebelében a szegény pásztorleány iránt, titkon elraboltatta s földalatti börtönbe záratá, ezután csellel és hóditó kellemeivel az ifjut igyekezett megnyerni. Tisza nem állhatott ellent a büvölő hatalomnak, meghódolt, feledé az elhaltnak tartott pásztorleányt, Izzát a büszke özvegyet nőül vevé. De a csapodár nő, a tündéres mézes hetek lefolytával, hűtelen lett férjéhez, harczmezőre küldte őt, s mig oda járt, uj kedvessel szökött meg, amattól örökre válandó. A havasi rémkirály előtt nem maradt titokban a dolog. Midőn Tisza a nagy hegyek között visszatérne bajtársaival csatából, a havasi rém király eléje áll, elmondja neki neje hűtlenségét, s a még életben levő hű pásztorleány sorsát. A bajnok kétségbe esik, de nem tud sirni. Erre a rémkirály megszánja, kősziklává változtatja át, és elfojtott fájdalmát könyek özönében, vizforrásban engedé folyni. A marmarosi havasok közül ezen forrásokból eredt légyen s buzog elé még most is a Tisza. A hűtelen özvegy is forrásos kősziklává változtatott át, de büntetésből az Izza folyó a Tisza kebelébe szakad. A mese igy fejeztetik be: a havasi rémkirály börtönéből megszabaditja a pásztorleányt, s méltatlan szenvedéseiért Tisza s Izza várával megajándékozza. (Magyar- s Erdélyország képekben, Kubinyi Ferencz s Vahot Imrétől.)

U. Ungvár. Kamarai mezőváros Ungmegye, igen szép vidéken, Pesthez 32 mfd. Fekszik azon hegycsoportozatok délre eső oldalán, mellyek Ungvármegyét Gallicziától elválasztják s mellek e városon innen szép rónasággá terülnek szét; kettős halmon, mellyeket az Ungvizének egyik mesterséggel készitett ága választ el egymástól, mig a másik anyaág a keleti dombot kerülvén meg, mind kettő nem messze a városról ismét visszafolyik. (F. G. Sz.)

Nevét a magyarok bejövetele idejekor kapta: Magar vagy Magyar ugyanazon jelentésü Hungár és Ungár nevektől.

V. Veszprém. A Vasárnapi Ujság 26-ik számában, ez igen nevezetes magyar püspöki városról Veszprém megyében, Ranolder János veszprémi püspök s magyar királyné cancellárja –„Gizella” czimü müvében egy néprege után közli elnevezését. Bonfinius, ki elégséges tudomány nélkül is, minden város és vár nevét magyarázni szerette, Weszprém nevét Weissbrunn német szóból eredeztette, anélkül, hogy a magyar valaha „Fehér kutvárnak” nevezte volna. Gyarmathy Sándor, követője, kinek tetszett a szó-gyanitás, azt is kikereste, hogy Weszprim a livoniai nyelvben „Weiszbrunnot” jelent. Ezen szószármaztatás Horvát István által olly haszontalannak tartatott, mint a magyar Veszett prém, vagy Vessz-el-prémrőli álmodozás. E végből, hogy megmutassa igaz elneveztetését s ezt megőriztesse, Veszprém vára nevéről tudományosan értekezett, és azt veszprémi káptalan nagyérdemü tagjainak ajánlá tiszteletjeléül. Szerinte Veszprém nevét valóságos kereszt névtől, Boleszlausz lengyel királynak Beszprém nevü fiától nyerte, kinek Judit, Geyza vezér leánya, és Sz. István testvére volt édes anyja, ez üldöztetvén atyjától, s testvérétől, mind addig Magyarországban tartózkodott, mig szent István közbenjárására, Konrád német császár lengyel királylyá nem tette. Veszprém vára Sz. László király 1082-iki hiteles levelében három izben találtatik Beszprém formában. A köznép maig is ugy mondogatja Beszprim. E mellett maradjunk tehát, őrizzék e nevezetet hiven a veszprémi káptalan nagyérdemü tagjai.

Róka János hazánkfia véleménye szerint Veszprém vár Nagy Károly alatt Orcabu nevet viselt, utobb Hezilo vezér birtokába jött s Hezilsburgnak hivatott.

Mások Vespronius romai császártól kölcsönzik nevét, mint Sopronét Semproniustól. – (Tudományos gyüjtemény 1821 III. kötet 7.

Z. Zemplén. Megye, város, vár. A mezőváros Bodrog job partján esik, Ujhelyhez keletre 2 orányira. Régi vára, mellyről a vármegye nevezetét vette elpusztult. 1632. Drugeth János zempléni főispánságba utolsó igtattatta még ezen várba be magát. A megyének termékeny szántóföldei, sok hires szőllőhegye, jó rétjei vannak. Asztali bora és apró szénája nevezetes. Sertésvásárai hiresek. (F. G. Sz.)

Szirmay szerint a megye és mezőváros szinte Károly király által 1331. Druget Miklósnak adományozott vártól kapta nevét, melly vár későbben majd Telekesy Imre által foglaltatott el, majd g. Csáky és Van-Dernath nemzetségekre szálott. De a vár hogy honnét kapta eredetileg nevét, igy fejti meg: Zemplén vár építői szlávok voltak, kik minthogy épitkezésüket sik (plena) földön (zem) tették meg – tótul mondva ki Zem-planá-n, innen „Zemplana” „Zemplum” majd jobb kiejtés és magyar hangzat kedveért Zemplén nevet kapta.

Z. – utolsó betüje lévén az A. B. C-nek megállitom tollamat. Berekesztem a helynevek magyarázását. Átnézem a mit irtam. Látom csekélység! De hiszen egy sor A. B. C-be nem is lehet sokat előadni. A mennyire lehetett, annyira terjeszkedtem ki benne, mindenből kicsit kellett adnom. Egy pár megye, város, vár, folyó, hegy, rom, lyuk, forrás, kut, sziget, hegyfok, a változatosság kedviért mégis fordul elő benne. A nagy Magyarország helyeiből ennyicskét előadni igaz, semmi érdem, de igy kell kezdeni, kicsiből lesz nagy. Jelen A. B. C. ismeret tudom csak azok előtt lesz kedves, kik mint fiatalok vágyteljesen, most kezdik megismerni honukat, a kedves Magyarhazát – miként én! – Ennek titkai, története, rejtelmével most barátkoznak meg – miként én, – és kifogyhatlanok velem együtt az irántai szeretetben; öregebbek tul lehetnek ezen, igy e lap olvasói közül is sokan többet kivánnának már a helynév-magyarázóból mint puszta A. b. cét, könyvet szeretnének már belőle látni azt is dus tartalmut, melly kielégitse vágyukat. Adja az ég, hogy mielőbb olvassunk egy illyet! Azoknak, kik az irói pályán haladnak, ha e kedélyes és tanulságos gyüjtemény öszveszedésében öszvetett vállakkal fáradoznának, – nem sok idő kellene a nagy bánya kiaknázására, és ha kellene is, nem lenne benne rideg a kutatás. Eddig, mint kezdetben emlitém, sokan fáradoztak e tárgyban, sokan kiadták tudományukat, mások rejtekbe zárták ön gyönyörükre – igy lön tökéletlen eddig a magyarázat. Irány nem volt! Ha a hazában volt egy időszakban 100 buvár, az mind külön kutatott, külön rakta zsebébe a kincset, és minthogy sokan a buvárok közül egy természettel birtak, egynemü kincset szedtek, lett aztán sok gyüjtemény, de nem bőnemü, igy ha ezeket előszednénk, napvilágra bocsátanánk, meglátnók, hogy A. azt szedte a mit B. és B a mit C, hasonlón C, azt mit D, egy két vakarás vagy toldás különbséggel! Mennyi időt pazaroltak ezek el! Igaz ön gyönyörükre tették, deha egy iránylap tudósitotta volna őket, hogy evvel hagyjatok fel, ez már megvan, hanem innét kezdje, a ki akarja közületek a tárgyat folytatni, ugy hiszem többre mentünk volna, de maig is igy gyüjtenek sokan! És talán ez ugy lesz mindig, mig az irodalom nagyobb pártfogást nem kap, mig kiki eszméit, gyüjteményeit elrakni kénytelen lesz, a rideg pártfogolások miatt. Legyen tehát mielőbb minden szakra több figyelem, legyen mielőbb sok irodalompártfogó. Adja kiki elő esméretét nyilván, és az esmreteket pártoljuk egész erővel!

Ezt ohajtva! Végszóul köszönetemet e lap szerkesztőjének értekezésem szives közléseért!

ifj E. S.