3. (Ulászló, II. Lajos szegénysége.) Ulászló, kit a nagy Mátyás halála után, Corvin János elmellőzésével, hazánk trónjára emeltek a tehetetlen s gyenge királyt ohajtó főurak, csakhamar elvesztvén minden tekintélyét, s nem tudta meggátolni, hogy a királyi jövedelmek kezelői ne lopják meg, mint kedvük tartá az állami kincstárt. A király hibái s főhivatalnokok gonoszsága s a főurak önhaszonlesése rövid idő mulva azt eredményezte, hogy egymásután zálogba adattak a királyi s állami kincstár kutforrásai. Mire nézve következő adatokat jegyzett fel a történelem Ulászló s illetőleg fia II. Lajos korából.

Szapolyai János, a trencsini harminczadot Nagyszombat s Szakolcza városokat, Gyurgeskó meggazdagodott cseh Sopront, Perényi Imre nádor Eperjes és Szeged királyi adóját, Kanizsay László Csókakő-várat s uradalmat, Both Endre Diósgyőrt, Szalkán László váczi püspök a Csepel-szigetet, Perényi Ferencz nagyváradi püspök Munkács-várat s uradalmat, Perényi Gábor Huszt várat s uradalmat s a marmarosi sóbányákat, Czobor Imre a holicsi uradalmat, Som Gáspár a gesztesit, Móre Laszló a thengevit (tengősit?), Buzlay Mózses főudvarmester a zsámbéki uradalmat s budakeszi falut, Jakob János udvari orvos Kysyng falut kapták, több évig ki nem szolgáltatott fizetésük fejében. A leveldi karthausi barátok Sz.-Gál s Némethi falukat, Sárkány Ambrus a pozsonyi, Keserü István a budai, Széchy Tamás és Gyulay János a slavoniai Kassa városa kassai harminczad-jövedelmet, Michaelo s Selice firenczéni kereskedők az erdélyi huszadot, Thurzó György a körmöczi bánya-jövedelmet, Barber Endre az ó-budai uradalmat, Podmanyiczky János a solmarit. Ilykép aztán természetes volt, hogy végre konyhája szükségeit sem birta pótolni a király, s miután már a budai kereskedőknél sem volt hitele, a pécsi püspök segedelmezése által tudta feltartani konyháját.

1526-ban, tehát azon szerencsétlen évben, midőn II. Lajos Mohácsnál elesett, a királyi jövedelemnek 170,000 aranyat kellett volna tenni. (Mily nyomoru összeg Mátyás jövedelméhez hasonlitva.) Ezen jövedelemből az ország főhivatalnokai fizetése, a határvárak örségei zsoldjára s házi-készletekre 9,834 aranyat, az udvari hivatalnokok fizetésére 3,424 aranyat kellett volan forditni; a királynét évenkint 1,986 arany illette, a királyi konyhára évenkint 1,000 arany, fűszerekre 167, borra 77, sörre 3, a királyi siposok s énekesek fizetésére 19, a vivókéra 10, alamizsnákra 8, papirra 5, a solymok s egyéb madarak tartására 1 arany.

Ugyanaz időben a lengyel követ ellátása 24 napig naponkint 12 aranyba, s Pooki János kir. kamarás, menyegzői lakomája 50 aranyba került.

4. (Egy hallotti torhoz mi kellett?) Thurzó Imre, ki lakodalmát Tokajon három napig, azután Bicskén (Trencsén) egy egész hónapig ülte meg, 1616-ban nagyszerü tort tartott atyja György nádor halálakor, mely torlakoma alkalmával felhasználtatott: ökör 10, borju 43, bárány 144, lud 341, tyuk 691, pulyka 12, fajtyuk 103, szarvas 2, ősz 1, nyul 27, malacz 18, csuka 55, ponty 169, pisztráng 100, menyhal 750, angolna 150, fehér hal 100, sósa (héring) 60, tojás 1600, sajt 6 mázsa, só, 1 mázsa, lángliszt 100 mázsa, másodnemü liszt 108 mázsa, tortaliszt 7 1/2 mázsa, pástétom-liszt 9, bor 235 akó, sör 114 akó, zab 566 mérő, széna 60 szekér, szalma 100 szekér.