A Séd patak a szentgáli erdőben ered. Számos községen

keresztül folyva a Sárvíz csatornával egyesül és

úgy érkezik a Dunába. Vízi energiáját régi időtől fogva

felhasználták a patak mellé települt emberek. A történelem

során felhasználta a Séd vizét a bőripar (tobakok,

tímárok), a szűrposztó készítés (kallómalmok, csapók),

a XIX. században Sólyban papírmalom működött, és

végig amerre a patak folyik gabonaőrlő malmok létesültek

minden falu határában. Ahol szükséges volt,

fűrészmalmot is építettek rá.

Vilonyán először az 1570. évi urbárium említi a malmot

 

Az 1572. évi urbárium szerint egy kerekű volt és

fele jövedelme a palotai váré.

 

2

Vilonya ekkor a palotai

váruradalomhoz tartozott s a malom vámjövedelmének

fele így illette meg földesúri jogon a várat. Az

1578. évi urbáriumból azt is megtudjuk, hogy régebben

három malom volt Vilonyán.

 

3

Az a „régebben" minden

bizonnyal azt jelenti, hogy a török háborúk előtt.

Milyen régen épültek ezek a malmok, azt adatok hiányában

megmondani nem lehet. Az oklevelek már a XI.

században rendelkeznek a Séd melletti malmokról.

Vilonya hódolt falu lévén, a török földesúr a malomvámból

is megkövetelte a részét, amint ez az 1578. évi

urbáriumból nyilvánvaló. A vám másik része Dely

Gergely palotai tisztet illette, aki 25 edénnyel kapott

abban az esztendőben és annak értéke 8 Ft 33 dénár

volt.

 

 

4

A török hódoltsági időben a XVI. század második

felében és a XVII. században csak ez a malom működött.

„1693:... négy vilonyai jobbágy a hatalmas porcióadó

és az ínséges idők miatt teljes nincstelenségre

jutva malmát adja el, hogy adósságait ki tudja fizetni és

táplálkozni tudjon."

 

 

5

Az egykerekű malom 1696-ban

zálogban van a fehérvári harmincadosnál.

 

 

6

1719-ben Zichy János zálogba adta a vilonyai birtokát

Salomvári János főszolgabírónak. A záloglevélben

az itteni malmok is szerepelnek.

 

 

7

1731. június

7-én gr. Zichy Imre szerződést kötött Molnár Gergelylyel,

hogy vilonyai középső malmát építse meg 30

forint költséggel. A 30 Ft-ot, ha elmegy a malomból,

utóda köteles lesz neki megfizetni. Míg a malomban

marad, a faluban házat és földet is kap.

 

 

8

1735. november

11-én Zichy Imre Gönczöl János úrtól kiváltott malmát

is Molnár Gergelynek adta, hogy csinálja meg két kerékre,

ezt is 30 Ft értékben, hasonló föltétellel.

 

 

9

Tehát az 1730-as években újra három malom működik

Vilonyán. Valószínűleg jól jövedelmeznek, mert

karbantartásukról, újjáépítésükről gondoskodnak. Az

őröltetők érdeke, hogy legyen malom, a molnárnak és a

tulajdonos földesúrnak pedig az az érdeke, hogy a malom

munkája biztosítva legyen, folyamatosan tudjon

dolgozni. Ezért a grófi család tagjai és az olyan községek

lakosai, ahol malom nincsen, szerződéseket kötnek

egymással az őrlésre. Ilyen szerződés jött létre 1768.

július 6-án Zichy István és János, valamint Liter község

elöljárósága között. Zichy István és János a saját költségén

épít egy új kő malmot Vilonya község határában a

Séd vize mellett. A literiek 16 szekérrel meghordják az

építkezéshez szükséges fát és a kőművesek mellé kézi

munkásokat adnak. A malom elkészülése után a javítások

a vámból történnek, de a fuvarokat a literiek

adják. A gát javítása és tisztítása alkalmával a literiek

minden dolgozó személyre kapnak egy icce bort a vám

terhére. Az őröltetők részére a gróf legelőt jelöl ki,

de ha valaki azon kívül legeltet, megbüntetik. A literiek

kötelezik magukat, hogy minden gabonájukat az építendő

malomban őrletik. Ha valaki literi lakos más

malomban őrlet, 4 Ft büntetést fizet, 2 Ft-ot a gróf

palotai pénztárába, 2 Ft-ot pedig Liter község pénztárába.

Ha az egész község elhagyná a malmot, 500 Ft

kártérítést fizet a grófnak. Ha a gróf a malmot más

célra akarná felhasználni, a szerződést egy évvel korábban

fel kell mondania.

A molnár felfogadása a gróf és tisztjei joga, de javaslatot

a literiek is tehetnek az új molnár személyére.

A literiek megkapják a molnár részén kívüli vám felét,

melyet két kulcsos ládában gyűjtenek és a két fél jelenlétében

mérik széjjel.

 

 

10

Hasonló szerződés állhatott fenn a szentkirályszabadjai

akkal is, mert 1783. április 27-én az alsó malom

leltárában azt írta Sipos György ispán: „mely is mind ez

ideig Sz. K. Szabady uraimékkal tartatott".

 

 

11

Ezek szerint

a XVIII. században egy vilonyai malom a szentkirályszabadjaiaknak,

egy a literieknek, egy pedig a vilonyaiaknak

dolgozott.

Győrffi Pál molnármester vállalkozó szelleme egy

fűrészmalmot is létre hozott. 1775. szeptember 20-án

szerződést kötött Zichy Ferenc gróffal egy deszkametsző

malom építésére a vilonyai legalsó malmon alul. A feltételek

a következők voltak :

1. A malomépítéshez szükséges fát a gróf csőszi

vagy mellári erdejéből adja. A malomépítést kőalapra,

helyes munkával Győrffi Pál végzi.

2. A grófi tisztnek hiteles számadást nyújt be az

építkezésről. Ha Győrffi a malomból elmegy, annak

értékét a fa értékének levonásával a gróf megtéríti.

85

3. Amíg Győrffi a malomban lesz, kap évenként

négy mérőre való földet és két baglyára való nyilast Péten

vagy Balián. Ha a földjén irtást végez, elköltözésekor

nem követelhet ennek fejében semmit sem az uraságon.

4. A szerződést Szent György naptól számítva 6 évre

kötik.

5. 30 rhénes forint árendát fizet, felét Szent György

napkor, felét Szent Mihálykor.

6. Ezenkívül 10 rönköt ingyen metsz a grófnak, a

többit negyedik deszkáért.

 

 

12

Az év november 18-án a molnár céh felmérte a malomfejet,

a vízvastagságot is megfelelőnek találták és arról

Antal Molnár Ferenc céhmester és Varga Molnár

Ádám szolgáló mester írást adott.

 

 

13

A XVIII. század végére a malomépítés elérte teljes

fejlettségét. A Séd a vilonyai határban négy lisztőrlő és

egy fűrészmalmot hajtott.

Milyen befektetésre volt szükség egy ilyen malom

felépítéséhez ?

1771. január 28-án a Veszprém megyei becsületes

molnár céh esküdtei: Szálai Molnár János céhmester,

Zsebeházi Molnár Mihály, Végh Molnár János, Molnár

Sámuel és Szántó Molnár Márton esküdtek megbecsülték

a vilonyai határban épült középső új malmot,

melyet Bolla Molnár István épített. A becsű a következőket

tartalmazta :

„1. Külső vízszerszám, zsilipek, fenékváluk, gerendák,

külső kerekek cölöpökkel együtt becsültetnek 50

forintokra.

2. Belül a belső kőpad, szerszám belső kerekekkel, garattal,

lisztváluval, grádiccsal, garattartó szerszámokkal,

két ajtó-ragasztóval, két ajtókkal együtt 33 forintokra.

3. A malomháznak teteje, gerendákkal együtt, minthogy

alkalmatos szalu-fákra vagyon épitve, padlással

együtt becsültetett 30 forintokra.

4. Aminémü uj gátat ásatott, azon töltött tiz napokat,

amely napok conpetentiája megyén 4 forintokra,

86

1. A vilonyai malmok elhelyezkedése.

1. Örtliche Lage der Wassermühlen von Vilonya

1. Localistaion des moulins de Vilonya.

1.

 

 

Расположение вилоньяйских мельниц.

5. Ezeken

 

 

kívül még 1767. esztendőben n. Simoga

Ferenc tiszttartó ur commissioja mellett kimenvén s

általunk a régi Famalom megbecsültetvén, melyet Bolla

Molnár István néhai Molnár Miklós successorinak

effective letett és meg fizetett, találtatott 30 forintokra,

mely in summa megyén ad florens 147."

 

 

14

Véleményünk szerint ez az újjáépítésre vonatkozó

becsű a literi és szabadi malom közötti malomra vonatkozik.

Az építési dátum szerint azonban lehet a literi

(ma Varga-féle malom) is, mert annak építésére 1768-

ban kötöttek szerződést. De itt egy régi malom helyére

épült az új malom, ott pedig teljesen új épült.

Ezt a becsűt az újjáépítés tette szükségessé. A leltározásokat

azonban más okok is kiváltották. A következő

leltárból megismerjük a vilonyai alsó malom felszerelését.

A leltárt 1783. április 27-én vették fel.

1. Volt benne két forgó kő és két alsó malomkő, ahhoz

tartozó négy korong nyolc vaskarikával és két korongvas.

Két gerendő külső és belső kerekekkel, abban lévő

négy csap és a gerendőn levő kilenc vaskarika. Egy öreg

pöröly, egy vasdorong, három malomkő vágó csákány.

A malomkövek mellett levő két kéreg fából. A malomköveken

levő keresztvas.

2. Faedények: két öreg bocska, egy mérce, két felöntő,

három búzatartó hombár, 2 lisztes vályú, egy

f inak. A hombáron hat lakat, két lisztmerő lapát, zsáktartófa

négy kis vaskarikával, két faperec, amelyen zsákot

hordanak, egy deszka a kémény alatt, a malom feje

előtt három deszka. A vízben levő fogas, fából. Egy

szál mérték fából, egy hatfokú grádics a malomban.

Két garatláda egész készületestül. Egy zsáktömő fa.

Két dorong. Két vashíd serpenyőstől. A malom padlására

járó grádicson 9 fok van.

 

 

15

Amint láttuk, a malom felszerelése között nincs szita.

Csak megőrlették (megdarálták) a gabonát, nem választották

ki a korpát, nem osztályozták a lisztet.

Az 1806. évi református tanítói díjlevél egyik tétele,

hogy a tanító a malomból kap 10 kila búzát.

 

 

16

Miért

kapta a tanító a malomból a búzajárandóságát?

A vilonyai református egyházközség régi idő óla kölcsönösen

előnyös szerződéseket kötött az egyes vilonyai

molnármesterekkel az őröltetésre. A református

egyház tagjai kötelezték magukat, hogy minden őszi és

tavaszi gabonájukat a szerződő molnármesterhez viszik

őrletni. A molnármester pedig kötelezte magát, hogy a

vám negyedrészét az egyháznak adja. Az egyház a vám

részére három zárható szekrényt helyezettel a malomban,

melybe a vámot az őröltető fél jelenlétében öntötték bele.

A vám tizede a molnársegédé volt. Ez az egész vámból

ment ki. Az egyházközség presbitériuma a szerződésszegő

egyháztagot 2—5 Ft-ra büntette. A molnármester

kötelezte magát, hogy kifogástalan lisztet ad és egy

héten kétszer beküldi kocsiját a faluba az őrleni való

összeszedésére.

 

 

17

Néha az őrlési szerződéssel más gazdasági problémát

js megoldottak egy időre. 1878. október 1-én őrlési

szerződést kötött a ref. egyházközség Pál József molnármesterrel,

aki a faluban levő malomban működött.

A szerződés feltételei között a szokásosakon kívül szerepel,

hogy Farkas Gábor egy sertéskant tart a község részére

s ezért megkapja a kukorica vámot és ha valaki a

családjában elhal, az egyház ingyen kiharangoztatja.

 

 

18

A malmoztatásnál merülnek fel néha akadályok.

1875. január 28-án Puskás János egyháztag arra kéri a

presbitériumot, hogy az özv. Ács Jánosnénál vállalt

őrletési kötelezettség alól mentse fel, mert Ácsné főlegénye

: Csákány János őt a vám elidegenítésével vádolta

meg. Az egyháznak megadja a vám negyed részét,

bárhol őrlet is. Ugyanakkor azzal is vádolja a molnárt,

hogy a vámot nem önti bele az őröltető előtt az egyház

ládájába. A presbitérium Puskás János kérését teljesíti.

 

 

19

Ha sok volt a panasz, évekig nem kötöttek szerződést.

De azután csak újra elővették a közös malmoztatást, mert

ha a tanító, vagy a harangozó gabonajárandóságát nem

kellett adóba kivetni, hanem megvolt a közös malmoztatásból,

mégis csak előnyös volt az egyháztagok részére is.

A molnármesterek jómódú emberek voltak, akik

bizonyos tőkével rendelkeztek. Láttuk, hogy ők építették

a malmokat. Tőkéjüket gyakran beépítették a malomba,

amelyből a megfelelő értéket távozásukkor visszakapták

utóduktól. A malmot bérelték s a bérletet előre

kellett fizetni a földesúrnak. Bátori Márton, aki 1778-

ban jött Vilonyára Szentgálról, félévre 105 Ft bérletet

fizetett, 110 Ft-ot pedig biztosítékul tett le, mikor a

malomba jött. Bátorinak szőlője volt a szentmihályi

hegyen, birtoka Polgárdin. Ha éppen ideje volt, hallal is

kereskedett. Lement kocsival a Dunára, még fuvarost

is fogadott. Ott megvette a halat. Egy részét útközben

eladta, ami megmaradt, azt itthon bocsátotta áruba.

 

 

20

A jobbágyfelszabadítás után a majorsági birtokkal

együtt a malmok továbbra is a földesurak birtokában

maradtak. Ők adták azokat bérbe vállalkozó molnármestereknek.

Zichy Vladimír 1903-ban eladta a várpalotai

uradalmat s vele vilonyai birtokát is, Witzleben

Henrik porosz grófnak.

 

 

21

1905-ben Witzleben gróftól

vette bérbe Varga Lajos molnármester a hajdan literieknek

épített malmot. Ő ennek előtte Sári-pusztán volt malombérlő.

A malmok feudális állapota nem kedvezett a

malomipar fejlődésének. Mikor Varga Lajos a malmot

átvette, az külsőleg és belsőleg elmaradott állapotban

volt. Nádtetős volt a malom és a molnárlakás. Az egykerekű

hajtómű egy alsó és felső malomkőből álló őrlő

szerkezetet hajtott. Nem volt szita a korpa kiválasztására

és a liszt osztályozására. Ezt a háziasszonyok

otthon végezték el különböző méretű szitákkal. Tehát a

malom felszerelése olyan volt, mint a 120 évvel korábbi

malomleltárban láttuk. A korszerű őrlő berendezés

beszerzése — úgy látszik — sem a grófnak, sem a bérlő

molnármestereknek nem volt kifizetődő. A malom koszerűsítéséhez

az első lépés az volt, hogy Witzleben

1908-ban eladta a malmot Varga Lajosnak.

Varga Lajos, miután tulajdonosa lett a malomnak

és némi tőkét tudott gyűjteni, hozzálátott a malom

korszerűsítéséhez. 1914-ben hengeres őrlő berendezést

állított be hasáb szitával. Ez ugyan csak rozs őrlésére

volt alkalmas, de később átalakították, hogy búzát is

lehessen vele őrölni. 1918-ban keménytetőre építették át

a malmot és a lakást. Ugyanezen évben Ganz gyártmányú

búza őrlő hengert vásárolt a molnármester, és

szerelt fel két hasábszitával. A korszerűsítést 1928-ban

azzal folytatta, hogy a fakerekű malmot turbinásra

építette át. A Pohl-féle turbina ma is jól működik.

Ekkor került sor a Glaeppel-féle sziták beállítására is.

Ezzel a berendezéssel már olyan lisztet lehetett előállítani,

amely az őröltetők igényeinek mindenben megfelelt.

Míg a köves őrlésnél a malom teljesítménye napi 24

zsák, kb. 15 q gabona volt, a korszerűsített malom

80 q-át tudott őrletni. Amint láttuk, a négy vilonyai

malmot a régi berendezés mellett sem tudta Vilonya

ellátni őrleni valóval. Ezért a molnárok szerződésekkel,

vámkedvezményekkel igyekeztek biztosítani a maguk

számára a munkát, a munka folyamatosságát. A malom

megnövekedett teljesítő képessége még inkább szükségessé

tette ezt. Kocsijaikat most már távolabbi községekbe

is elküldték, hogy az őrlenivalókat összeszedjék. Különösen

olyan helyekre mentek, ahol nem volt malom.

Ezt hívták „csuvározásnak". Varga Lajos a csuvározást

is korszerűsítette. 1928-ban egy darab két tonnás

Chevrolet teherautót állított be csuvározásra. így nagyobb

körzetet tudott bekapcsolni a malom körzetébe.

Míg lovaskocsival Liter, Vörösberény, Szentkirályszabadja

községeket keresték fel, az autóval már Somogy

megye bővebben termő községeiben: Siófokon, Ságváron,

Zamárdiban csuvároztak.

Ám a beköszöntő gazdasági válság majdnem teljes

csődbe juttatta Varga Lajost. A beruházásoknak csak egy

részét tudta készpénzben kifizetni. A többi hitel útján

történt. Számítása reális volt, mert a malomkereset

biztosította a részletek kifizetését. Azonban egy olyan

tényező lépett közbe, amelyre a beruházáskor nem lehetett

számítani: a gazdasági válság. A búza ára 32 pengőről

8 pengőre esett le. Varga Lajos csak nagy üggyelbajjal

tudta megmenteni malmát.

 

 

22

A másik három vilonyai malom újabbkori története

részben hasonló volt a Varga-féle malom történetéhez.

A felső malom a század forduló körül leégett. Utolsó

bérlője Szűcs Sándor volt. A leégett malom mintegy két

évtizeden át romokban hevert, mígnem bőrgyárat építettek

a helyére. A másik két malom a Varga-féle malommal

egyidőben került molnármesterek tulajdonába.

Az alsó malmot Müller János vette meg. Ez a malom

megmaradt fakerekűnek, de a belsőkor szerűsítést ezen

is elvégezték. A középső malmot turbinahajtásra is

átalakították. Ez a malom 1935-ben leégett. így csak két

működő malom maradt. 1945-ben a háború után a malmokat

a tulajdonos molnármesterek: Varga Lajos és

Rieger János hamarosan üzembe helyezték és a fogyasztók

szolgálatába állították.

Az ország szocialista átépítése során a malmok is

állami tulajdonba mentek át. Az államosítás 1952.

május 18-án történt. Az államosítás után még egy ideig

működött a Varga-malom, majd felszerelésének egy

részét elvitték. A termelőszövetkezet megalakulása

után a darálásokat végezték itt. Később bognárműhelynek

rendezték be és melléje gattert építettek.

Temesváry Kálmán

87